2015. július 10., péntek

A csodálatos (Pókember) Eger

Július 19-éig Egerben sziesztázok Médiatábor keretében, de ég áldja a mobilBloggert, mert így bárhonnan, bármikor, akár van Wifi, akár nincs, tudok írni. Fényképekre számíthattok, ráadásul ezt itt pont az autópálya kellős közepén írom, és jó, ha este hatra odaérünk. Lövök nektek egy képet ide, mert senki sem tudja, hogy néz ki az autópálya, dehogy, á nem. De unatkozok, és a buszba is csesztek Wifit rakni, mert olyan luxus, ugye? De ha megérkezünk, akkor egész nap a Hotelben maradok, mert van... INGYENES WIFI és tudom, majd sok ismeretlen emotikon fog maradni, de azok szívecskék.
Ami még jobb, hogy a Blogger kategóriába tettek be, mivel abba jelentkeztem, úgyhogy létre kell hozni egy újabb blogot, és megmutatják, hogy lehet milliós nézettséget hozni egy blognak. Szóval reszkess Eger, jövök és szétverem a gépeidet! :)
Majd még jelentkezem, és ha sikerül, a tábori blogot is belinkelem :)
További szép nyarat nektek!
Vicky T., mert a mobilra luxus volt a nametaget letölteni...
Ui.: due.hu
És nem olyan képet csatoltam, mert... A kecske kísért. Mindenhol ott van. És néha inkognítóban ő ír. Szeret titeket, és a tejet is.

2015. július 9., csütörtök

34. Fejezet: Ha van olyan, hogy kapcsolat

Rengeteg kimaradás, billentyűzetáztatás és Tumblr Fanficek olvasása után itt lennék, és ez életem leghosszabb bejegyzése.
Már az elején döbbenet volt a szóközökkel együttes 8044 karakter, de SPACE nélkül is 6817 karakterrel büszkélkedhetett a Word. Szóval, élvezzétek, és még itt is, igaz, hétfőn volt, de Nagyon Boldog Szülinapot szeretnék kívánni Pintér Ádámnak, aki egy nagyon fontos személy az életemben :)

34. FEJEZET - HA VAN OLYAN, HOGY KAPCSOLAT


Ismét rohanok. Fejvesztve futok, a lábam pedig annyira béna, hogy nem bírja a futást, ennek következtében a földre rogyok. Nem, az nem lehet, hogy itt a vége. Megpróbálok négykézláb mászni, de a térdem nem engedelmeskedik, és a kissé vizes avaron csúszkál. Kiskoromban tudtam, éreztem, hogy ebből baj lesz. Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag nekem kimaradt a négykézláb mászás, nem tudtam egy métert se megtenni a térdeimen. Viszont kúszni annál inkább tudtam. Ez az. Ez lesz a megoldás. Használtam a karomat, jó, talán még a fejemet is, ebből jött az, hogy csupa sár lett a hajam. Már jutottam tíz méterre, mikor a bal kézfejem mellé fúródott egy késpenge. Ajaj. A hátamra fordultam, de valószínűleg nem voltak jó formában a reflexeim, mert csak egy tőrt láttam felém repülni, és...
- Úristen neee! - üvöltök fel, és megtapogatom körülöttem a terepet. A sziklaszirt egy füves részén fekszem, végre a normális, megszokott hibbanti ruhámban. Felülök, hogy többet is lássak, az alkaromra támaszkodom. A nap délfelé lehet, teljes szélcsend, vagy negyven fok, június lévén nálunk ez így is újdonság, mert általában még júliusban, ami a legmelegebb hónapunk, is a csúcs huszonöt fok, nem hogy negyven egyből.
- Mi... Folyik... Itt - döbbenek le a kelleténél talán kicsit hangosabban, mert a hátamnál kapálózást érzek. Fel akarok állni, erre egy kéz belemarkol oldalról a ruhámba, aztán egy másik kéz is, és egy harmadik is (na, jó, azért az nem), visszahúznak a földre, végül a karok megfeszülnek, közelebb húznak egy súlyt, majd megnyugszanak, elernyednek, és újra nem mozdulnak. Megnézem, ki az. Tasma fekszik mellettem, és valamit nyünyög. "Nem akarja, hogy elmenjek", gondolom. Visszadőlök, mire érzékeli, hogy ember a fűben, még közelebb jön, most már átölel az a bizonyos kéz. Megsimítom a fejét, majd rájövök, mennyire szeretem összekócolni az ember haját, és akcióba lendülnek az ujjaim: csavargatom a tincseket, borzolom a hajszálakat, mindent csinálok azzal a hajjal, amit el lehet képzelni. Tasmának úgy tűnik, nem tetszik a dolog, mert felül, fölém hajol, a szemöldökei mérges pózt vesznek fel, majd megkérdezi:
- Játszunk, kishölgy?
Mélyen a szemébe nézek, nem engedem, hogy hasson rám az a jégkék szempár, amibe annak idején belezúgtam. Állom a tekintetét, pislogás nélkül meredek az arcába, ami valljuk be, elég idegesítő tud lenni. Elengedek egy halvány mosolyt, majd a tenyeremet az arcára helyezem, elkezdem tolni, mígnem fel nem ülök, de a kezem még mindig az arcát nyomja. Valószínűleg megérzi, hogy mire készülök, mert vad kapálózásba kezdd, de semmi esélye, a kezem erős, nyomja el magától a blokkolni kívánt dolgot, a másik kezemmel a haja felé nyúlok. Elfordítja a fejét, előrehajol, lefogja mindkét kezemet, a földre taszít, ijesztően közel hajol, és a fülembe súgja:
- Vesztettél.
- Jól van, nyertél - adom meg magam, egy puszit nyomok a karjára, mire enged a szorításon, pont annyira, hogy ki tudjam bújtatni a kezemet, a nyaka köré fonjam, majd magamat felhúzva megcsókoljam. Ő viszonozza a gesztust, és ajkamra tapadva felvesz a földről.

2015. július 4., szombat

Üzenet

Üdv mindenkinek!
Egy bejelentéssel jöttem, miszerint a versenyeredmények zsűrizését nem itt folytatom. Minden zsűrizést átköltöztetek a megújult LWTT Offisöl Ödissönal Blogra, ami a LWTT kiegészítőblogja lesz.
Tehát ha nem találjátok, csak klikk IDE, és odajuttok, de az Információk szekcióba is beillesztem.

Pusszancs, 

blog