1. Fejezet: Támadás

Üdvözlet, üdvözlet! Meghoztam az első fejezetet, remélem tetszeni fog, kukkantsatok a chatre, és írjatok véleményt! :)

TÁMADÁS

Lángcsóvák lebegtek a szemem előtt, szárnysuhogás és üvöltés zaja lengte be a levegőt. Ezen az alapjáraton tizenegy fokos nyári estén a levegő hőmérséklete kemény negyven fok, mindenki üvölt, vagy sír, vagy azt motyogja, hogy "túl kell élnem", fegyverek, hálócsapdák repkednek a légkörben. A sárkányok tűzbe borítanak mindent, ennek következtében minden füst és hamuszagú, és természetesen ég minden. Tiszta olyan, mint mikor Snoggletog idején a gyönyörűen feldíszített karácsonyfát felgyújtjuk a bátyámmal. Ja igen. A bátyám. Egyáltalán nem egy normális testvérkapcsolatról van szó köztünk, hogy "a bátyám az idősebb, és fúúúdetökokos" esetleg "beleszerettem a bátyámba". Fúúúúúúúúj. Én a bátyámba? Ne hülyéskedjenek már. Ikrek vagyunk, tehát pontosan ugyanolyan magasak, ugyanolyan súlyúak, kék a szemünk, arcunk csupa derű, szőke a hajunk, egyedül a nemünk és a nevünk tér el, de az is csak egy kicsit: Kőfej és Fafej. Sokan összekevernek minket, pedig Fafej szerint ég és föld vagyunk. Holott itt a tömegnek van igaza. Tényleg nagyon hasonlítunk. Jó, abban igaza van annak, aki azt gondolja, nem vagyunk ikrek, hogy Fafej az idősebb, de akkor is csak két perccel! De azt szerintem hanyagoljuk, mi van köztem és Fafej között, mert sokkal fontosabb dolgaink is vannak, például éppen a házunkat akarja felrobbantani egy sárkány.

Azonnal kirohanunk a házból, tizenöt éves létünkre már egy lándzsát szorongatunk a kezünkben, de mikor a fejünk fölé emeljük, és valamit ordítani akarunk, apánk ordít helyettünk, hogy "mégis mit akarunk mi azzal a szúrófegyverrel tizenöt évesen?!" Azt mondom neki, hogy "te mit csináltál tizenöt évesen? Sárkányfejeket robbantgattál. Az jobb?", mire gyorsan elkapom a fejem, különben apánk tetemes tenyere leviszi a fejemet. Na igen. Mindig nagyon nagyszájú voltam. Apám ekkor ránk ordít, hogy tegyük hasznossá magunkat, ne csak álljunk, és nézzük a pusztulást, mire összenézek a bátyámmal, mosolyra fakad a szám, és apánkhoz fordulunk.

-Apaa - mosolyog fogvillantósan Fafej -, ha ismernél minket, nem mondanád ezt.

-Köztudott - egészítem ki a bátyámat -, hogy imádjuk a pusztulást. Apánk csak megrázza a fejét, rést váj magának kettőnk közt, majd az elkobzott lándzsáinkkal kiegészülve veti rá magát egy siklósárkányra. Apropó, sárkányok. Hát abból van nekünk bőven, talán kicsit túl sok is. 

Említsünk csak párat: Fertelmes Cipzárhát, Siklósárkány, Szörnyennagy Rémség, Gronkel. Ezek mind benga sárkányok, figyelemre méltó példányok. Mindegyiknek megvan a maga szokása: A cipzárhátnak két feje van, és öngyújtóként működik, a legjobb jelző a gázos lenne rá. Nem, nem ciki, hanem az egyik feje tömör gázt fúj ki. A másik pedig a gyufa, ami kulcsfontosságú, ha robbanást akarsz. A Szörnyennagy lángokba borítja a testét, ha úgy tartja kedve, tehát nagyon állati állat. A Sikló éles és pontos, nem szokása hibázni, ráadásul a tüskéi halálosak, de a tüze sem utolsó. Ha pedig az ember egy Gronkel, amit nem lehetséges, akkor egy fejmozdítás, és elrepülsz a sziget másik végébe. Egy nagy adag sziklatömegről beszélünk, amit, valljunk be, a legutáltabb ellenségünk szó szerinti hátára sem kívánnánk. 

Mire feleszmélünk a bambulásból, egy Sikló pont célba vesz minket, lövésre kész, de kiskorunk óta jók a reflexeink, úgyhogy a tüskék a házunk oldalába fúródnak. Karon ragadom Fafejet, ész nélkül rohanunk, míg a dombtetőn álló házhoz érünk. Hátrafutunk, felkapaszkodunk a létrán, végül a háztetőn kötünk ki, ahonnan az egész szigetet belátni a pusztulásával együtt.

-Hoztad? - nézek a bátyámra, mire bólint, és előhúz a táskájából egy adag diót. Közénk teszi a tálat, majd az ordítozás irányába fordulunk. Minden ég, sárkányok a levegőben, tűzcsóvák mindenhol, ordítozó vikingek a földön. 

-Ez... olyan gyönyörű - bőgöm el magam, mire Fafej is ugyanígy tesz. a pusztítás és a robbanások ezt a reakciót váltják ki belőlem, és a bátyámból is. Erre szokta Astrid, az egyik barátunk mondani a többieknek, hogy "még vannak olyan emberek, akik szeretnék a világot felgyújtva látni". Igaza van. Azonban ne sok időnk marad kisírni magunkból a gyönyört, mert alattunk felrobban valami, és leesünk a tetőről.