14. fejezet: Rex

  Na, egy újabb nap.

Miközben halálra untam a fejemet, nem történt semmi. Vagyis semmi új.  Minden úgy ment, ahogy szokott.

A nap körülbelül ebből állt: unalom, unalom, repülés, unalom, Takonypóc lerázása, unalom, unalom, Fafej megverése, unalom.

Aztán valami olyan történt, amit ép ésszel nem lehet felfogni.

Éjszaka volt. Épp a ház előtt gondolkodtam, amikor az ól felől hangra lettem figyelmes. Óvatosan odaóvakodtam, és benyitottam. És akkor megláttam Őt.

Akkor egy pár infó Rexről:

• Fekete haja a szemébe hullik, alóla mélykék szempár figyel

• Nem Halvér, sem Takonypóc alkata nincs, olyan tökéletes :)

• Szakadtasabb ruhája volt, talán mert a kóválygásban mindenbe beleakadt.

Épp feküdt, és próbált két jak között aludni.

"Öhm... Te meg ki vagy?" kérdeztem tőle, mire összerezzent, felkelt, és alaposan szemügyre vett.

"Szőke haj, ragyogó kék szem, közepes magasság..." mormolt ilyeneket.

"Öhm... Mi?" kérdeztem értetlenül.

"Ja, bocs. A nevem Rex." mutatkozott be. "És Te ki vagy?"

"Kőfej." mondtam egyszerűen.

"Milyen furcsa név..." tűnődött. "Tudnál segíteni?"

"Miben? Én?" hitetlenkedtem. "Hogy kerültél ide? És hogy nézel ki?" néztem rá.

"Gyere." azzal lehúzott a földre, és elkezdett mesélni.

"Az egész két hete kezdődött" kezdett bele. "Apám megharagudott rám. Azt mondta, ne kerüljek többé a szeme elé. És akkor én fogtam a cuccomat, és hajóra szálltam. Nem tudtam merre visz a sors. Azt hittem, éhen halok a tengeren. De jött ez a csodás sziget. Nemrég érkeztem. Nem tudtam hová menni, mert nem ismerek itt semmit. Az ól volt a legszimpatikusabb. És akkor Te rám találtál." fejezte be.

"Hű." fűztem hozzá.

"Te vagy az egyetlen, aki meghallgatott." azzal elhallgatott, és csendesen fürkészett. Párperc csend után megszólalt: "Gyönyörű vagy."

Én meg nem tudtam rá semmit sem mondani. Valószínüleg a fülem tövéig elpirulhattam, de ugye sötét volt, és nem látszódott semmi sem.

"Tudok valamit még segíteni?" kérdeztem meg.

"Holnap, pont amikor a nap 7-et mutat, kérlek, gyere el ide. Mondani akarok valamit. Jó éjt. Menj vissza a házdba. Pihenésre van szükséged. Fáradtnak látszol." adta az instrukciókat.

"De nem akarlak itthagyni. Az olyan rossz lenne."

"Akkor?" mosolyodott el, megvillantva hófehér mosolyát, amitől azonnal elolvadtam.

Ásítottam egyet, majd elfeküdtem. Tényleg fáradt voltam.

Gondolkoztam. Rexen. Amit mondott. A szavai csengettek a fülemben. És egy kissé azt éreztem, hogy totál belezúgtam. És ez az érzés egyre erősödött. Jó volt.