15. Fejezet: Új szerelem

 ÚJ SZERELEM 

Másnap reggel bemutattam a többieknek Rexet. Többnyire örültek neki, csak Alice volt közömbös vele. Ilyeneket mondogatott Neki: "ahha, persze, biztos, ja, nem ééérdekel". Tippikus :)

Kábé a napom fele azzal ment el, hogy a fiúnak mutattam be a szigetet. Mindent megmutattam neki: a kövektől kezdve az utolsó sárkányon át a házakig.

Este hosszasan beszélgettünk, egymásról. Minél jobban megismertük egymást, annál jobban nőtt a szimpátia köztünk.

"És, milyen érzés lányként fiúk között felnőni?" kérdezte meg komoly fejjel.

"Őszinte legyek, vagy kedves?" válaszoltam kérdéssel a kérdésére visszafojtott nevetéssel.

"Az őszinteség jobb" mondta ő.

"Furcsa. Bár te is fiú vagy, de gondolom érted, milyen érzés lehet egyedüli lányként egy rakás fiú között élni, felnőni. Mint láthattad, a bátyámmal a nap minden percében öljük egymást, de ez már lételemünk. Máshogy nem is lehetne. Azért hívnak vadócnak" fejeztem be.

"És mi lett volna, ha kedves választ adtál volna?" kérdezte rosszat sejtve Rex.

"Király! Néha tiszta fiúnak képzelem magamat." mondtam röhögéstől fuldokolva.

Mindketten nevettünk.

Még vagy órákig beszélgettünk, közben egyre jobban zakatolt az agyam. Hogy lehet, hogy egy fiú jobban megért 2 napi ismertség után, mint a bátyám? Ez valami varázslat, tűnődtem.

"Min agyalsz, Vadóc?" kérdezte Rex. Máris megvan az új becenevem. Vadóc. Brilliáns.

"Rajtad." vallottam be őszintén.

"Én meg rajtad." mondta, Nekem meg elakadt a lélegzetem.

"Mi?" lepődtem meg totálisan.

"Nem értem, hogy lehet egy lányban ennyi közös. Néha csak nézem, de nem tudom elhinni."

"Áh, ne ess túlzásba" nevettem. "Én fel sem érek hozzád képest. Te tényleg egy aranyszívű gyerek vagy. Én meg... hát..." agyaltam.

"Te meg egy angyal." fejezte be a mondatomat Rex.

"Mi...?" lepődtem meg már megint.

Ehhez fel kellett állnom. Ülve nem bírtam volna ki.

"Csak azt modtam, ami igaz. És amit gondolok." áltt fel mellém újdonsült barátom.

"Én..." nem tudtam mást mondani. Ugyanis Rex magához húzott. 

"Nem kell magyarázkodni. Te úgy vagy jó, ahogy vagy." mondta mosolyogva, majd azzal a mozdulattal megcsókolt.

Olyan jó érzés volt. Takonypóc hozzá képest semmi. Nála tökéletesebbet nem is kívánhatnék.

Mikor vége lett, én azt hittem elájulok. A szívem ezerrel vert, a vérnyomásom 200-on lehetett, és majd kicsattantam az örömtől.

"Kérdezhetek valamit?" kérdezte tőlem Rex.

"Aha" válaszoltam.

"Khmm... lennél... lennél a barátnőm?" kérdezte félénken.

"Őszinte legyek vagy kedves?" tettem fel újra a kérdést.

"Őszinte."

"Akkor... Szerintem megpróbálhatnánk" mosolyodtam el, mire Rex is elmosolyodott.

"Nálad szebb és jobb lánnyal még életemben nem találkoztam. Azok a kék szemeid... elbűvölőek."

"Naa, azért ne essünk túlzásokba!" bokszoltam bele a vállába, mire elkapta a karomat, magához húzott, és újra megcsókolt.

Aznap este úgy éreztem, nálam boldogabb ember nincs a Földön.