Két csapat.
Két falu.
Két főnök.
Egy tét. A másik falu leigázása.
Szemtől szemben álltunk a halállal. És vártuk, hogy a pártatlan földműves megfújja a csata kezdetét jelző kürtöt.
Dagur ott állt legeslegelöl, mögötte vagy kétezer ádáz harcos. Kezükben kard, dárda, pajzsok milliója. Képükön természetesen ádáz vigyor, és páran susmorogtak, hogy ezt biztosan megnyerik.
Mi pedig a máik félen álltunk, elöl Pléhpofával és Bélhangossal. Hablaty mostani szokása szerint otthon izélt, mert valami izét csinált, amiről nekem halványlila gőzöm sincs, hogy mit.
És akkor ott abban a percben megszólalt egy fülsüketítő kürt.