Teljes egészében a szobánk ajtajában áll a megszokott Takonypóc. Csak ácsorog, karba font kézzel, és bámul minket. Szeme pattog köztem és Fafej között, majd megállapodik a tekintete rajtam. Óvódáskorom óta belém van zúgva, állítólag azóta, amióta birkákat rajzoltam, és mikor megnézte, mit csinálok, meglökött, kimentem a gondosan megrajzolt vonalakból, és az összes szénkrétát eltörtem a fején, ezért érthető volt, miért volt színes a haja hazamenetelkor, és miért üvöltötte le a fejemet a hajamról, akarom mondani a hajamat a fejemről Takonypóc apja. -Mégis mit akarsz? Most rontottál el egy érzéki pillanatot - néz Takonypócra Fafej, apának pedig híre hamva sincs.Takonypóc mindig ért ahhoz, hogy valamit iszonyatosan elrontson. Ilyen volt például két hete.


