2015. május 13., szerda

4. Nap: Nyáladzol? | vagyis | Már megint nyál, csak másképp

Alighogy Tasma szája az enyémhez ért, pofon vágtam.
-Megvesztél?! - kérdeztem tőle szemrehányóan, mire kezét a számra nyomta.
-Nem vagy normális, te lány.
-Én?! Én nem vagyok normális?! Mégis miért?
-Pofon vágsz? Megmentettelek ember!
-De akkor is! Ellenségek vagyunk! Pár óra múlva az arénában leszünk, és az lesz a dolgunk, hogy lemészároljuk egymást!
-De én nem akarlak lemészárolni! Azt akarom elérni, hogy túléld ezt a szörnyűséget!
-Micsoda?

-Figyelj. Ne vágj közbe. Ugye a játékosok közül egyikünk sem nézhette meg a másikak kiválasztását, azonban én beosontam a szobába, és megnéztem a "Hibbant-sziget kiválasztása" című cédét. Láttam mindent. Hogy a bátyád miatt jelentkeztél. És...
-Hagyd abba, jó? - mosolyogtam rá. - Értem mire akarsz kilyukadni. És hidd el, én sem akarok meghalni. - Láttam, hogy végre eljutott az agyáig valami, amit akartam mondani neki, úgyhogy megesett rajta a szívem. Másodszorra. - Gyere már ide, te hülye - szóltam neki, mert időközben elindult, mire odafordult hozzám. Pár lépésnyire voltunk egymástól. Csak nézett, nem akart hinni a fülének. Hát ha nem jön, gondoltam, megyek én, és azzal a mozdulattal odasétáltam hozzá, és megöleltem. Ő először nem értette, hogy most mi a rák van, mert forgolódott, vajon megkettyósodtam-e az elmúlt két-három percben, majd mikor rájött, hogy nem, viszonozta az ölelésemet.
-Jól van, gerlepár! - törte meg a csendet Joseffa hangja, amitől én totál kiakadtam. Már majdnem kiabáltam neki egy csúnyaságot, de Tasma megelőzött:
-Te csak csukd be szépen a csőrödet, libuskám! Nézd meg magad, utána mondd! - Na, gondolhatjátok, mit reagált Joseffa. A szokásos "felhúzom-az-orrom-és-játszom-a-sértődöttet" módszer. Ja. Azt hittük, csak ennyi.
-Akkor? Leszünk szövetségesek? - kérdezte Tasma.
-Lehetünk, feltéve, ha nem talán agyon téged egy süti - mondtam.
-Mi van? - röhögött a srác.
-Hajolj - szóltam, mire leguggoltunk, és három másodperccel később egy barackos piskóta csapódott a falnak, majd darabkákban hullt le a földre a tésztája, mert a töltelékes része odaragadt a fehér falra.
-Futás - suttogtam Tasmának, és mire Joseffa észbe kapott, már sehol sem voltunk, ő pedig dobálta a semminek a finomabbnál finomabb sütiket.
-Szegény sütik - lihegtem. -  Azért szerényebb halált szántam volna nekik. Nem akartam, hogy egy fal miatt múljanak ki. Most emlékezzünk meg róluk egy perc néma csönddel. 
-Ez volt ám a beszéd - nevetett megint Tasma. - Ha meghalok, elmondod ezt a temetésemen? 
-Még szép - mosolyogtam rá.
Miután sikeresen megúsztuk Valans egyszemélyes tortacsatáját, Skyler-t kutattuk fel, akit két perc keresés után sikeresen megtaláltunk.
Mi: 
-Szia!
Mire ő:
-SziasztokValansésJoseffaegyszerűenkibírhatatlanokelszakadtnálukacérnaezértmindenkirőlcsakmondjákarosszat.
Mire én: 
-Skyler, minden oké? Nem vagy lázas? - taperoltam le a homlokát mert ez még nekem is furcsa volt. Skyler sosem beszélt ennyit, a maximuma 5 szó volt és 3 mondat. De ez szerintem felért vagy húsz szóval és hat mondattal. De nem. Nem volt lázas. Mikor tényleg bizonyítottam magamnak, hogy nem az (benyomtam a szájába egy lázmérőt, 36°-ot mutatott), akkor kérdeztem meg, hogy miért beszél ennyit.
-AzértmertValansésJoseffamegfenyegettekhogyhanembeszélekfolyamatosanakkormegölnek.
-Vegyél azért levegőt is! És ne hallgass már rájuk! Megfenyegettek? És?! Ne érdekeljen az téged! Ők csak hangemberek, nem tesznek meg semmit, amit mondanak, csak a szájuk nagy. Ismered a mondást: Amelyik gronkel morog, az nem okád tüzet.
-Jó. Huhh. Levegőőőőt - nyöszörgött Sky, mire esküszöm, hogy fogtam magam és egy zacskót, úgy tettem, mintha megtölteném levegővel, tehát ide-oda lengettem, majd odatessékeltem Skyler-t az asztalhoz, majd egy tányérra "öntöttem" a levegőt. 
-Na, egyél - nyomtam az orra alá a levegőt, mire annyira nevetett, hogy majdnem megfulladt. Na. Kapott levegőt, most meg ki akarja hányni. Kész vagyok Skyler-en. Egy-két jól irányzott ütéssel a hátán végre nem akarta a kajáját elküldeni a rókamásvilágra, úgyhogy mehettünk a ruhánkért és a repülőbe. 
Mert időközben szóltak, hogy... Kezdődik a Viadal. Konkrétan leköptem Tasmát, mert félrenyeltem a hír hallatán. Két óránk van. És irány a halál.

És egy kis játék: a legkedvesebb komment írói (legyen az chat-ben vagy itt, kommentben) pici meglepiben részesülnek! Hajrá! :3


8 megjegyzés:

  1. #végreújrészelsemhiszemvá *0*
    Nagyon cool *-*
    Gyorsan köviiit PLS! *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hozom amint tudom! :)
      *végrekommentelsemhiszemwááá* OwO

      Törlés
  2. De basszus...ez a blog oltáriii :333 Imádom!!! :-D
    Remélem lesz új rész minél hamarabb, mert egyszerűen .....muszáj új részt olvasnom. XD 1. Unatkozok 2. Imádom a blogod, szóval van elég okom olvasni, kettő az igen is sok ok. XD De tényleg, ne hagyd abba az írást x33 És most nehogy azt hidd,hogy ezt a meglepi miatt mondom....tényleg oltári blog ,hidd el :'3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lesz! :D És te is oltári vagy! :3 <3 :3 Nem hagyom, de csak miattad! :3 <3 xD

      Törlés
  3. Szia!
    Nem a meglepi miatt de nagyon tetszik a blogod ezt már a díjban is írtam :)
    Vááááárom a kövi részt és ne haljon meg senki a viadalban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csoki hvs! :3
      Hát azt még én sem tudom, hányan fognak meghalni... De ez a sok senki ne halljon meg a viadalban komment már nagyon ösztönöz valamire... :D

      Törlés
  4. Drága Vicky!
    Végre rászántam magamat egy kommetre, mert nem nagyon szoktam írni. ( tudom rossz szokás, de hát na.... :D) Szeretnék minél hosszabbat ide " röffenteni" neked, hiszen tudom milyen rossz, 2 sort vagy még kevesebbet kapni. Ezt én is mindig megtapasztalom a részeimnél, vagy kapok 2 rövidet vagy semmit. Nem akarok hálátlannak tűnni az olvasóimmal szemben, de na érted. Szóval egy hosszú hozzászólás már jár neked. Na akkor rá a részre:
    I.M.Á.D.T.A.M I luv Tasma. Egyszerűen imásom. Bár lehet, hogy ennek köze van ahhoz, hogy hasonlít Tugdualra,ahogyan azt már említettem neked. Remélem őt nem akarod úgy kinyírni, mint a nyálasan bájos, ( vagy bájodan nyálas? :D ) Rexet. Remélem ezzel nem bántottalak meg, de Rex számomra ilyen volt. Kőfejet nem lehert nem szeretni a történetedben. Olyan felnőttes lett. Szerintem írhatnál picit többet a többiekről is, mert kevés az infó, és így róluk nem sok mindent tudok mondani. :/ Remélem elég hosszú lett, hogy kicsit segítsen. További jó blogolást.

    Ölel-puszil : Astrid H.
    Ui.: Küldöm a pozitív enetgiát, érzed? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Astrid!
      Ha tudnád, mekkora örömet szereztél nekem most ezzel a kommenttel! <3 Nem csak a hossza miatt, hanem a tartalma miatt is! <3
      Csatlakozhatsz a Tasma-Fan klubbhoz! Immár hárman lennénk! :D Lehet, hogy köze van, de lehet, hogy nem... :D Bájosan nyálas és nyálasan bájos... nem lehet, hogy mindkettő egyszerre Rex immár csak lelke? :D Örülök, hogy szereted Kőfejet (nekem már a feleségem [igen, lány vagyok]), tényleg felnőttes? :D Mindenképpen próbálgatni fogom a leírásokat a többiekről! :)
      Köszönöm szépen a kommentedet! Imádlak <3

      Ölel-puszil-és-küldd-rengeteg-csokit: Vicky T.
      Ui.: Megjött! :D Valahogy éreztem, hogy küldöd, mert matekon jobban fogott az agyam :D Én meg küldök egy kis végtelen energiát Dancsó Módra: https://www.youtube.com/watch?v=PFfpk12O_LM (0:11-0:18-ig :D)

      Törlés

blog