A Viadal 3. napjának Pofánköpős Előzetese

-Na hagyjál békén - röhögtem Tasma pofájába. - Aki szép, az te vagy. Vagy Joseffa. És Skyler.

-Fenéket - mérgelődött Tasma. - Joseffa szépnek szép, de totál nem az esetem. Nézd meg: egy felfúvódott liba. Skyler meg nagyon szép lány, de mit kezdenék 16 évesen egy tizenkét éves lánnyal? 
-És velem, nagy tizenhat éves, mit kezdenél? Tizenöt vagyok.
-De akkor sem tizenkettő - bokszolt a karomba, mire én a fejét megfogva nyomtam.
-Jó Tasma jó. - néztem, ahogy küszköd, hogy fel bírja emelni a fejét.
-Eressz! Eressz, asszony! - kapálózott. Megkönyörültem rajta, és elengedtem. Ő felpattant.
-Én meg - kezdte - én meg nagyon szép vagyok. Nem lőttél félre. Eltaláltad. Kérek a szakácstól egy kekszet.
-És szerény is. Ja, és lehetőleg zabtallért hozz, hadd köpködjem széjjel. 
-Kérek neked ezret is.
-Utállak. 
-Kibírom.
-Nem értem, mit esznek rajtad a lányok?! - néztem rá, mert ezt a kiválasztás napja óta meg akartam tőle kérdezni. Az összes kapitóliumi lány folyton a nyomában baktat, és ájuldoznak, ha csak kinyögi, hogy Hello". 
-Hát nézz rám. Iszonyat helyes vagyok - vigyorgott maga elé elégedetten. 
-De attól még ritka nagy gyökér vagy.
De azért szeretnél - hajolt meglehetősen közel hozzám, annyira, hogy szinte éreztem az orrán kifújt levegőt az arcomban.
-Előbb csókolom meg Takonypócot - nyomtam el a fejét, és elindultam. 
-Ki az a Takonypóc? Jobban néz ki nálam? - rohant utánam Tasma. - Kérlek, mondd, hogy nem helyesebb nálam. 
-Győződj meg róla magad - azzal a kezébe nyomtam egy képet Takonypócról, amit Fafej küldött a levelével együtt. Takonypóc állítása szerint maga fotózta reggel-csak nekem. Nem vártam meg a véleményét, hogy ki a helyesebb, hanem befordultam a sarkon, és magamra zártam az ajtómat.
(...)
Sétálgattam nyugiban a vashídon, élveztem hátralévő életemet, de hirtelen valaki fogta magát, és lelökött, majd elfutott. Megkapaszkodtam a szélében, lógtam a mélységbe, aminek fogalmam sem volt, hol van vége. Nem ordítottam, bármikor leeshettem. A vérnyomásom hatszázon, a szível kétezerrel vert, a tenyerem meg kezdett a fém hatására izzadni. Mindig újra és újra visszakapaszkodtam, már majdnem azon voltam, hogy elengedem, és lezuhanok, a viadal előtt meghalok, mikor... Mikor valaki megragadta a karomat, és elkezdett felhúzni. Belekapaszkodtam a karjába, majd mikor kicsit feljebb jutottam, a ruháját ragadtam meg. Az illető a derekamnál fogva húzott, míg végül feljutottam. Ránéztem, és azonnal tudtam, hogy ki az, és miért van itt. Azonnal megöleltem, mire a karjába zárt. Ott guggoltunk a korlát nélküli vashíd kellős közepén, összeölelkezve. Felnéztem rá. Ő rám nézett, kifésülte a szememből a hajtincseket, majd végigsimított az arcomon. Rám mosolygott, majd magához húzott.